Egy pillanatra megtorpant és lemaradt mögülem. Kérdőn hátranéztem, mire ismét megindult.
- Hát... igazából odahaza nem volt maradásom, így egy barátom megragadta az alkalmat és maga után rángatott idáig!
Kíváncsi lettem volna, mi üldözte el, de mire kérdeztem volna, már megjegyezte:
- Te sem vagy valami mandulaszemű kis mongoloid... Bár, gondolom, csak a film miatt vagy átutazóban!
- Igazából... lehet, hogy maradok... - vakargattam meg zavartan a fejem. - Ugyanis az ember, aki idehozott, és mindezt elintézte sajnos... - "meghalt" - ...eltűnt, és rajta kívül senkit sem ismerek itt, és otthon, Londonban sem vár senki. Ezt fel lehet fogni úgy, hogy egyedül vagyok, mint az ujjam, vagy úgy, hogy szabad vagyok, mint a madár. Egyelőre még magam sem tudom eldönteni - vigyorogtam. - Nem mondtad meg, honnan jöttél. - emlékeztettem. - Amúgy, hogy tetszik Japán? - az utolsó kérdést incselkedésképp tettem fel: valamiért nem tételeztem fel róla, hogy szeretné ezt az országot.

- Igazából... lehet, hogy maradok... – mondta, miközben hajkoronájában tetvek után kutatott. - Ugyanis az ember, aki idehozott, és mindezt elintézte sajnos... - "meghalt" - ...eltűnt, és rajta kívül senkit sem ismerek itt, és otthon, Londonban sem vár senki.
Még szinte meg sem hallottam a London-t, de máris megörültem egy kicsit. Szöszkéből akár kinéztem, vagy nem, de mégis a punk szülőhazájából érkezett. Mindig is nagy álmom volt, hogy egyszer tiszteletemet teszem Angliában, ahol évtizedekkel először nyílt fel a fiatalok szeme, s lázadtak a rendszer képmutatása ellen.
- Ezt fel lehet fogni úgy, hogy egyedül vagyok, mint az ujjam, vagy úgy, hogy szabad vagyok, mint a madár. Egyelőre még magam sem tudom eldönteni. Nem mondtad meg, honnan jöttél. Amúgy, hogy tetszik Japán?
Mielőtt a válaszban kezdtem volna gondolkodni, még előre tekintettem, hogy lássam, mennyi van hátra az útból, de biztató jeleket nem láttam.
- Kalifornia…- nyögtem ki. – És hogy hogyan tetszik ez az ország? Hát nézzük csak… Van egy rasszista, amerikai gyűlölő, rabszolgahajcsár főnököm. A zene fogalmát senki sem ismeri errefelé. És az egészet még megfejelni az enyhén homokviharra emlékeztető kultúra, amibe az őslakosok új generációja bele van bolondulva. Szóval elképesztően élvezem ezt a futurisztikus Barbielandet! – hangomból csak úgy sugárzott a szarkasztikus hangnem.
~Akárhogyan is nézem ennek a p*csának tíz ujja van! Akkor meg miről hadovált az előbb?! – kínlódott Jimmy, miközben közvetlen közelről nézte a lány kézfejét.
- Nem igazán a tervezés embere vagy, ha még azt sem tudod, hogy mihez kezdesz, ha itt vége mindennek.

- Kalifornia…- nyögte ki. – És hogy hogyan tetszik ez az ország? Hát nézzük csak… Van egy rasszista, amerikai gyűlölő, rabszolgahajcsár főnököm. A zene fogalmát senki sem ismeri errefelé. És az egészet még megfejelni az enyhén homokviharra emlékeztető kultúra, amibe az őslakosok új generációja bele van bolondulva. Szóval elképesztően élvezem ezt a futurisztikus Barbielandet!
Hangjából csak úgy sütött a szarkazmus.
- Nem igazán a tervezés embere vagy, ha még azt sem tudod, hogy mihez kezdesz, ha itt vége mindennek.
Elvigyorodtam.
- Mikor mondtam csak egy szóval is, hogy itt a vége mindennek? Az életem csak most kezdődik – mondtam, és kinyújtottam a nyelvem a fiúra. – Bár, szó mi szó, tényleg nem vagyok a tervezés embere. „Élj a pillanatnak, ki tudja, mit hoz a jövő”, vagy valami ilyesmi a mottóm. A rabszolgahajcsár főnök amúgy itt is megvan, csak a rasszizmus nem stimmel. A zene… - elérkeztünk az első számú dologhoz, amit utáltam Japánban - na igen, a rockzenében errefelé minden férfinak olyan hangja van, mint egy tökön rúgott homokosnak… sőt, nem is csak a rockzenében- fintorogtam. – Amúgy már hozzászoktam… amennyiben nő énekel. De amint egy férfinak szánt hang is rázendít, legszívesebben a falra másznék. Szívesen beraknék nekik valami normális zenét... – fintorogtam. – Bár lehet, hogy az túl durva lenne a finom lelküknek.
- vigyorogtam.

- Mikor mondtam csak egy szóval is, hogy itt a vége mindennek? Az életem csak most kezdődik. – mondandója után kinyújtotta a nyelvét.
~Tessék! Egy újabb ékes bizonyítéka, hogy a nők igenis kígyók!
– Bár, szó mi szó, tényleg nem vagyok a tervezés embere. „Élj a pillanatnak, ki tudja, mit hoz a jövő”, vagy valami ilyesmi a mottóm. A rabszolgahajcsár főnök amúgy itt is megvan, csak a rasszizmus nem stimmel.
Úgy látszott itt a rabszolgahajcsár főnökök futószalagon készülnek az egyik gyárban.
- A zene…na igen, a rockzenében errefelé minden férfinak olyan hangja van, mint egy tökön rúgott homokosnak… sőt, nem is csak a rockzenében. Amúgy már hozzászoktam… amennyiben nő énekel. De amint egy férfinak szánt hang is rázendít, legszívesebben a falra másznék. Szívesen beraknék nekik valami normális zenét... Bár lehet, hogy az túl durva lenne a finom lelküknek.
Igen! Végre! Tunny-n kívül is találtam valakit itt, aki nagyjából pontosan ugyanazon a véleményen volt, mint én. Most már örültem is, hogy engedtem Sobrante-nak, hiszen egy aránylag megtűrhető emberrel sikerült összeismerkednem.
~Mit játssza az agyát ez a tyúk?! Sürgesd már meg, hogy legalább haladjunk és lerázzuk!
- Akkor pontosan miféle zenét favorizálsz? – vicces módon a zenéről próbáltam vele beszélni, mert ahhoz értettem, és imádtam.
~Héjj! Mégis mit csinálsz Jos?! megint ellepte az agyad az a b*ziszínű köd?! Nem emlékszel, hogy legutóbb mit művelt?! - ugrált körülöttem Jimmy

- Akkor pontosan miféle zenét favorizálsz? - kérdezett rá.
- Most komolyan mindet soroljam fel? - pillantottam rá kétségbeesetten, de egy vigyor kíséretében bólintott.
"Hát jó, te akartad...", eme gondolatok kíséretében nagy levegőt vettem, magam elé képzeltem az mp3 - asom zenelistáját és belevágtam.
- Skillet, őket imádom, Nightwish, bár ők mostanában nem olyan jók mint régen, még anno Linkin parkot is hallgattam, de már ők is egy halom szemetet csinálnak, de a Hibrid theory és a Meteora cd-jük nagyon jó, legalábbis szerintem, Within temptation, Three days grace, néha Green day vagy Sum 41, bár az utolsó kettőt nemrég kezdtem hallgatni, régen Evanescence - t is hallgattam, de róluk már leszoktam, Manafest egy száma is nagyon tetszik - Fire in the kitchen, ha érdekel, a többi nem annyira jó, bár még van pár pazar száma, régen a Papa roach - ot is szerettem, de mára valahogy azt is elfelejtem hallgatni, Pillar, Yellowcard, Nickelback, Breaking Benjamin, Rise against - tőlük a Prayer of the refugee és az Injection a kedvencem, de a többit is szeretem hallgatni, aztán Bullet for my valentine - t is szeretek hallgatni... de az örök kedvenc rockdalom az Coheed and Cambria Welcome home című száma. De nem vagyok egy rockcica, nem vetem meg a "lágyabb" dallamokat sem, The veronicas, Cascada stb. és jöhetnek a lassúbb számok is, Leona Lewis I see you, Beyonce Hello, Jordin Sparks No air, van néhány spanyolos beütésű szám is, amit szeretek, valamint imádom Christina Aguilera hangját is, de a régieket is szeretem, főleg mostanában hallgatok sokat, és főleg Michael Jackson van zenelistán, de valahol ott kuksol még a Roxette és Bonnie Tyler is... - itt megálltam, és nagy levegőt vettem.
- Asszem ennyi - mosolyogtam zavartan. - De szerintem ne várd meg, míg még néhány eszembe jut, mert itt fogunk ácsorogni hajnalig. Mindig zenét hallgatok, amikor csak tehetem. És te? Milyen zenét szeretsz?

- Most komolyan mindet soroljam fel?
Válaszul csupán bólintottam egyet.
- Skillet, őket imádom, Nightwish, bár ők mostanában nem olyan jók mint régen, még anno Linkin parkot is hallgattam, de már ők is egy halom szemetet csinálnak, de a Hibrid theory és a Meteora cd-jük nagyon jó, legalábbis szerintem, Within temptation, Three days grace, néha Green day vagy Sum 41, bár az utolsó kettőt nemrég kezdtem hallgatni, régen Evanescence - t is hallgattam, de róluk már leszoktam, Manafest egy száma is nagyon tetszik - Fire in the kitchen, ha érdekel, a többi nem annyira jó, bár még van pár pazar száma, régen a Papa roach - ot is szerettem, de mára valahogy azt is elfelejtem hallgatni, Pillar, Yellowcard, Nickelback, Breaking Benjamin, Rise against - tőlük a Prayer of the refugee és az Injection a kedvencem, de a többit is szeretem hallgatni, aztán Bullet for my valentine - t is szeretek hallgatni... de az örök kedvenc rockdalom az Coheed and Cambria Welcome home című száma. De nem vagyok egy rockcica, nem vetem meg a "lágyabb" dallamokat sem, The veronicas, Cascada stb. és jöhetnek a lassúbb számok is, Leona Lewis I see you, Beyonce Hello, Jordin Sparks No air, van néhány spanyolos beütésű szám is, amit szeretek, valamint imádom Christina Aguilera hangját is, de a régieket is szeretem, főleg mostanában hallgatok sokat, és főleg Michael Jackson van zenelistán, de valahol ott kuksol még a Roxette és Bonnie Tyler is...
Csak sorolta és sorolta. Furcsa egy lista volt, de volt benne néhány, ami igen közel állt a szívemhez. Persze olyan sem maradt el, amit bűnnek tartottam a világunk ellen. Ám összességében helyes lista volt, ha az igazi nagyokat nem is tisztelte annyira, mint azt megérdemelték volna.
- Asszem ennyi. De szerintem ne várd meg, míg még néhány eszembe jut, mert itt fogunk ácsorogni hajnalig. Mindig zenét hallgatok, amikor csak tehetem. És te? Milyen zenét szeretsz?
A kérdés hallatán lehajtott fejjel elmosolyodtam, majd belekezdtem.
- Hát Szöszke… Azt hiszem hozzád képes én egy begyepesedett alak vagyok. Én eladtam a lelkem a rocknak, azon belül is a punk a mindenem. Őrök és legyűrhetetlen kedvencem a Green Day, de utánuk nem állítok sorrendet a bandák között. Például ott van még a Rise Against, Sum 41, Nirvana, Offspring és a többi hasonlóan tovább. Minden, ami punk az jöhet. Hogy miért? Mert ők nem félnek szembenézni a valósággal és azt a világ képébe vágni! Lehet, hogy sokan nevetségesnek tartják őket a feleslegesnek tűnő erőlködéseik közepette, és azt mondják, hogy bezzeg, ha valami nagy tett kellene, akkor nem állnának az első sorban. De gondoljunk csak bele! Van a láthatáron valami nagy esemény? És ilyenkor kik állnak az első sorban? Igen, ők a punkok! Ők azok, akik fel mernek szólalni, hogy itt már minden rég el van b*szva, és tenni kellene valamit ellene. A többi pedig csak les, mint a döglött hal a szatyorban.

- Hát Szöszke… - kezdte az egészet, én meg válaszul csak magamban morogtam a megszólítás miatt - Azt hiszem hozzád képes én egy begyepesedett alak vagyok. Én eladtam a lelkem a rocknak, azon belül is a punk a mindenem. Őrök és legyűrhetetlen kedvencem a Green Day, de utánuk nem állítok sorrendet a bandák között. Például ott van még a Rise Against, Sum 41, Nirvana, Offspring és a többi hasonlóan tovább. Minden, ami punk az jöhet. Hogy miért? Mert ők nem félnek szembenézni a valósággal és azt a világ képébe vágni! Lehet, hogy sokan nevetségesnek tartják őket a feleslegesnek tűnő erőlködéseik közepette, és azt mondják, hogy bezzeg, ha valami nagy tett kellene, akkor nem állnának az első sorban. De gondoljunk csak bele! Van a láthatáron valami nagy esemény? És ilyenkor kik állnak az első sorban? Igen, ők a punkok! Ők azok, akik fel mernek szólalni, hogy itt már minden rég el van b*szva, és tenni kellene valamit ellene. A többi pedig csak les, mint a döglött hal a szatyorban.
- Van benne valami! - hagytam rá. - Amúgy meg, nem begyepesedettség, ha valaki elkötelezi magát valami mellett és ki is áll érte. Ha te begyepesedett vagy, akkor az összes punk az - mondtam, majd hirtelen megtorpantam. Előttünk öt lakókocsi tornyosult, az egyikre vaskos piros betűkkel festették fel:


- Találd ki, melyik a rendező lakókocsija! - vigyorogtam a srácra. Billie lazán odasétált a feliratos kocsihoz és bekopogott. A rendező abban a tizedmásodpercben feltépte az ajtót, majd a fiúra förmedt:
- Na végre, hogy ideértél! Mi tartott ennyi ideig? - azzal kikapta Billie kezéből a pizzát és már vágta volna be az ajtót, ám a fiú beékelte a lábát az ajtó elé.
- Hé! És fizetni ki fog? - kérdezte. A rendező úgy nézett rá, mintha nem hinné el, hogy valaki ellent mer mondani neki.
- Mi? Hogy ennyi késés után te még fizetést vársz?! Inkább örülj, hogy nem hívom fel a főnöködet és teszek panaszt, így megtarthatod a semmi kis melódat! Jegyezd meg, hogy én pokollá tudom tenni az életedet, kölyök, érted, pokollá! És most húzz el! - mondta, majd nagy nehezen becsapta az ajtót.
Legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben ekkora bunkóság miatt.

- Van benne valami! Amúgy meg, nem begyepesedettség, ha valaki elkötelezi magát valami mellett és ki is áll érte. Ha te begyepesedett vagy, akkor az összes punk az.
Tényleg hamisítatlan szőke volt ugyanis nem igazán esett le neki, hogy pontosan mire is céloztam.
Szöszke hirtelen megtorpant, aminek következtében majdnem felbuktam benne. Már éppen meg akartam kérdezni, hogy mi van, mikor Jimmy aktiválta magát.
~Hej, JoS! Ezt nézd! Itt van Isten! – mutatott az egyik lakókocsira, melynek ajtaján az állítását alátámasztó írás díszelgett. ~Ő az! Te pedig a mi Jézusunk vagy, üdvözöld az öreged! – Kezdett lökdösni.
- Találd ki, melyik a rendező lakókocsija!
Összekaptam magam, majd az ajtóhoz mentem, s bekopogtam, a lehető legkedvesebb modorommal. Néhány szívverés után egy morcos, és nagyképű alak tépte fel az ajtót.
- Na végre, hogy ideértél! Mi tartott ennyi ideig? – még el sem hangzott a kérdése, mikor kikapta kezemből a pizzát, és rám készült vágni az ajtót.
Én sem voltam született balek, lábammal hamar kiékeltem az ajtót.
- Hé! És fizetni ki fog?
A csávó alaposan meglepődött, látszólag nem volt hozzászokva az olyanokhoz, akik kiálltak magukért.
- Mi? Hogy ennyi késés után te még fizetést vársz?! Inkább örülj, hogy nem hívom fel a főnöködet és teszek panaszt, így megtarthatod a semmi kis melódat! Jegyezd meg, hogy én pokollá tudom tenni az életedet, kölyök, érted, pokollá! És most húzz el!
~Gyere! A csatát megnyerte a mostani fegyvereivel, de a háború még nem most fog befejeződni! Lesz még összecsapás kedvezőbb harcmezőn is. – Rángatott vissza Sobrante, hogy még véletlenül se verjem képen a fickót.
Az ajtó bevágódott, s Jimmy szemében azonnal az eszelősség lángjai lobbantak fel.
~Második kör! – szólalt meg, miközben elővette a pisztolyát, amit fel nem foghattam, hogy hol tartott, amíg nem volt a kezében. ~Kopp-kopp! – hangzott, mielőtt berúgta volna az ajtót, és becsörtetett volna. ~Sivíts te fürdősk*rva! Ordíts, mintha először próbálnának fel a dutyiban! – Lövések, sikolyok, és kacajok egyvelege keveredett odabent, amit lassan dulakodás zaja váltott fel.
Ekkor őszintén bántam, hogy Jimmy akciója valójában meg sem történt…
- Hol a főnököd kocsija? Sőt inkább mutasd meg! – kérdeztem Szöszke felé fordulva.

A srác hátralépett, majd hirtelen felém fordult.
- Hol a főnököd kocsija? Sőt, inkább mutasd meg!
Meg tudtam érteni a háborgását. Elvigyorodtam, majd elkalauzoltam. A lakókocsitól nem messze parkolt a fekete Mercedes Benz modell.
- Parancsolj, ez az! Tudod, akinek jól megy... - mosolyogtam szomorkásan.

- Parancsolj, ez az! Tudod, akinek jól megy...
Jimmy öklét porolgatva állt meg előttem, s arcán a csakis rá jellemző mosolya rajzolódott ki. Nagyon is jól tudtam, hogy mit tervez azzal a fekete Mercedes-el. Utálta a német autókat, akárcsak én, hiszen egy régi elbeszélése alapján a nagyapja teletömte a fejét azzal, hogy a nácik mindenféle gonosz kis koboldot építettek az alkatrészekbe.
Jimmy hamar kapta magát és a motorháztetőre pattant, majd ott rugózott párat és a tetőre ugrott, ahol dilaj módjára ugrálni kezdett.
- Vajon van riasztó? – mormoltam magamnak a kérdést, mikor már el is határoztam, hogy kipróbálom. Elindultam a kocsi felé, majd egészen véletlenül óriási lendülettel rátehénkedtem a vezető felőli visszapillantóra, ami természetesen megadta magát, de riasztó sehol sem volt. – Oké! Akkor ez gyerekjáték lesz! – mondtam szintén magamnak.
Szerencsére ezeknek a kocsiknak a feltöréséhez nem kellett nagy ész, és még speciális eszközök híján is meg tudtam oldani az esetet. Nemsokára már a kocsi kábelei között matattam, és újra hasznosítottam azt a tudást, amit Jimmy társaságában szedtem fel az utcákon.
Már berregett is a nyamvadt kocsi motorja. Éppen a gázba készültem taposni, mikor megpillantottam Szöszkét, aki majdhogynem egy járdapadka széli kutyasz*r módjára árválkodott. Aránylag sikerült megkedvelnem a pingvinkét, ezért intettem neki, hogy pattanjon be az anyósülésre. Nem volt rest, hiszen rögtön kapott a lehetőségen. Ám a kezecskéje már éppen nyúlt volna, hogy nyissa az ajtót, mikor én finoman a gázra léptem, s gurultam előre pár métert, majd megálltam. Vártam egy kicsit mire Szöszke újra próbálkozott, de megint eljátszottam vele az előző tréfát, sőt ezen kívül még egyszer. De végül én magam löktem ki neki az ajtót.
- Na, mire vársz még? Nem értem minek kell ennyit tökölni… Az idő pénz! – Incselkedtem vele egy kicsit, majd megvártam, hogy immáron tényleg beszálljon mellém.

A srác úgy látott hozzá, akár egy profi: letörte a tükröt, hogy ellenőrizze, van - e riasztó. Azonban a főnök óvatlan volt: a filmszakmában megállta a helyét, de a riasztó az élet azon nagy kérdései közé tartozott, amikhez egyáltalán nem értett. Nem fért a fejembe, hogy nem lopták még el a kocsiját.
Időközben Billie a drótok segítségével beindította a motort. Az autó halkan brummogott, majd a srác intett, hogy szálljak be mellé. Megkerültem a kocsit és már nyitottam volna az ajtót, mikor az önjelölt sofőr finoman a gázra lépett és megindult, majd pár méter után megállt. Elvigyorodtam, majd lazán odasétáltam és még egyszer megpróbáltam ajtót nyitni - ugyanolyan sikerrel, mint az előbb. Billie ismét a gázra lépett, és gurult pár métert a kocsival. Majd ugyanezt eljátszotta harmadjára is. Felnevettem, ő pedig maga nyitotta ki az ajtót:
- Na, mire vársz még? Nem értem minek kell ennyit tökölni… Az idő pénz! - szurkálódott.
- Ch, nézd a nagyszájút... mit nem tesz az emberrel, ha menő kocsi van a segge alatt! - incselkedtem vissza, miközben beszálltam mellé, majd megkérdeztem. - Hova kocsikázunk? Roncstelepre visszük egy teljes tatarozásra, vagy más ötleted van? - kérdeztem, miközben megpaskoltam a karosszériát.

- Ch, nézd a nagyszájút... mit nem tesz az emberrel, ha menő kocsi van a segge alatt! – szúrt vissza, miközben beült a menő verdámba. - Hova kocsikázunk? Roncstelepre visszük egy teljes tatarozásra, vagy más ötleted van?
- Hát van egy ötletem. – Beletapostam a gázba. – Remélem nem zavar, ha kocsira még nincs jogsim… - Ejtettem el véletlenül az információt.
Ezalatt Jimmy még mindig a kocsi tetején duhajkodott, míg Sobrante hátul ült, és rosszalló tekintettel figyelt. A visszapillantóból tökéletesen láttam, hogy nagyon nem díjazza azt a partizánakciót.
*
Rövid kocsikázás után már otthon is voltunk. Leparkoltam, gyorsan kipattantam a kocsiból, majd a motorháztetőn átseggelve átkeltem a túloldalra, és egy úriember módjára kinyitottam Szöszkének az ajtót.
- Hölgyem. – hajoltam meg előtte. – Itt teszünk egy kis kitérőt, ha nem zavar.
Szöszke kiszállt és becsaptam mögötte az ajtót, aztán pedig betessékeltem az udvarba. Körbenéztem, de semmi. A kaput óvatosan becsuktam magunk mögött, majd elordítottam magam.
- Nero, vendéget hoztam!!! – Magamban még kettőig sem számoltam el, mikor hangos csaholás csapta meg a fülem. Nero szabályszerűen vágtázott felén, ám most nem engem vett célba, hanem az új jövevényt.
Jót kacagtam, mikor Nero leteperte Szöszkét, s egy darabig hagytam az ebet nyalakodni, de végül rászóltam.
- Jól lesz már Nero! Ennyire nem, hogy tudsz szeretni valakit? - A földön fekvő Szöszke felé hajoltam, és a képébe vigyorogtam. – Bemutatom neked Nero-t, ő az egyik legjobb cimborám errefelé, a meglévő kettő közül! Nagyon kedveli az idegeneket.

- Hát, van egy ötletem... - mondta, majd a gázba taposott. - Remélem nem zavar, ha kocsira még nincs jogsim...
Dehogy zavart! Olyan nyugalommal ültem mellette, mintha szakavatott sofőr vezetne. Rövid kocsiút után egy kis ház elé hajtott, kipattant a járműből, átcsúszott a motorháztetőn, majd kinyitotta nekem az ajtót, gavallérmód.
- Hölgyem - még meg is hajolt! - Itt teszünk egy kis kitérőt, ha nem zavar.
Ez sem zavart. Betessékelt az udvarba, gondosan becsukta a kertkaput, közben körülnéztem. Ám még a tudatomig sem jutott el a látvány, mikor Billie elordította magát.
- Nero, vendéget hoztam!
Hatalmas németjuhász tűnt fel a semmiből, majd nekem rontott. Ám mire a menekülést fontolgattam volna, rám ugrott, a földre tepert és nyalogatott, ahol ért. Billie nagyot nevetett a kutyája nyalánk kedvén, majd elunva az akciót, leszedte rólam.
- Jól lesz már Nero! Ennyire nem, hogy tudsz szeretni valakit? - hízelgett a kutyának, majd rám vigyorgott. - Bemutatom neked Nero-t, ő az egyik legjobb cimborám errefelé, a meglévő kettő közül! Nagyon kedveli az idegeneket.
Letöröltem az arcomról a tenger nyálat, majd megsimogattam a kutyát. Aranyos jószág volt, még akkor is, ha elárasztott a nyálával.
- Aranyos. És ki a másik cimborád? Egy macska? - incselkedtem. - Vagy egy hatalmas bernáthegyi? Csak hogy tudjam, mire készüljek...

Szöszke felkelt, letörölgette magáról a nyálat, majd megsimogatta Nero-t.
- Aranyos. És ki a másik cimborád? Egy macska? – incselkedett. - Vagy egy hatalmas bernáthegyi? Csak hogy tudjam, mire készüljek...
- Oh, nem! Szó sincs róla! Másik örök barátom az Nero gazdája, Tunny, aki most valahol biztosan csavarog… Na, de most Nero segítsége kell nekünk! – kacsintottam cimborám irányába.
Rövidesen nekiálltam az életrevaló kutyát csibészelni, hogy kellően felcsigázzam. Mikor ezzel megvoltam bezártam őt a kocsiba, ahol hamar nekiesett a pusztításnak. Fél óráig hagytam odabent tombolni, míg mi az udvarban tengtünk.
Mikor újra kinyitottam a kocsi ajtaját elégedettel néztem végig az alaposan lepusztított bel téren. Sőt Nero volt olyan kedves és az anyósülésre még oda is vizelt. Elégedetten megsimogattam barátom buksiját.
- Azt hiszem, mehetünk a következő állomásra! – Szóltam Szöszkének. – Kell valami szigetelő anyag, hogy ne a pisába ülj?

- Oh, nem! Szó sincs róla! Másik örök barátom az Nero gazdája, Tunny, aki most valahol biztosan csavarog… Na, de most Nero segítsége kell nekünk! - ábrándított ki, majd a kutyára kacsintott, és bezárta azt a kocsiba, mire legott pusztításba fogott. Amortizáló tevékenysége közepette úgy ingott jobbra - balra a kocsi, hogy bárki azt hihette: különösen rafinált perverz játékot folytathatnak odabent. Fél óra várakozás után Billie gavallérosan kinyitotta a kutya előtt az ajtót. Nero elégedetten ugrott ki a járműből, iszonyatos pusztítást hagyva maga mögött. Szinte rá sem akartam ismerni a kocsi belsejére: az ugyanis már egyáltalán nem hasonlított arra az elegáns, kórosan tiszta, új kocsibelsőre, amibe először becsüccsentem. A korábban világító karosszériáról most tenger kutyanyál csordogált és karcolások rondították, a hátsó ülések pedig úgy össze voltak tépve - marcangolva, mintha minimum egy hadseregnyi macska próbálta volna rajta a karmát. Ám az első ülések sem úszták meg: az anyósülésből illó bűz áradt: Nero nem bírta ki, hogy meg ne jelölje a területét.
Jobb volt, mint egy aláírás. Billie kajánul vigyorgott.
- Azt hiszem, mehetünk a következő állomásra! Kell valami szigetelő anyag, hogy ne a pisába ülj?
- Nem, úgy gondoltam, hogy beleülök... - húztam el a számat. - Naná, hogy kell! De ha szeretnéd, ülhetek az öledbe is! - vigyorogtam rá kihívóan.